Interjú Schulcz Veronika stresszoldó és személyiségfejlesztő terapeutával

Mondanál néhány szót magadról? Mit érdemes tudni rólad?

Szombathelyen élek, 36 éves vagyok, tizenegy év felnőttképzésben eltöltött év után váltottam és döntöttem úgy, hogy főállásban is azzal szeretnék foglalkozni, amit igazán szeretek. Közel hat éve, hogy a főállásom egyben a hivatásom is. Jelenleg egy gyönyörű környezetben, a Zöldpatika Egészségházban van egy kis rendelőm, ott dolgozom kineziológusként, személyiségfejlesztőként.

Hogyan kerültél kapcsolatba a kineziológiával?

Azt gondolom, mindenkinek az életében eljön az a pont, amikor megkapja a lehetőséget (amit sokan „(fel)ébredésnek” hívnak), hogy rájöjjön, nem a körülmények áldozata, mert a körülményeinket mi teremtjük: a hozzáállásunkkal, gondolatainkkal, cselekedeteinkkel. Ez az „ébredés” általában valamilyen veszteség, magánéleti krízis, munkahelyi krízis, vagy betegség formájában jelentkezik, de az is lehet, hogy ez mind együtt. Az én életemben is eljött az a fordulat, amikor rájöttem, hogy sok mindenen változtatnom kell, minden, ami történik velem azért én vagyok a felelős, nem háríthatok. Ma már nagyon hálás vagyok azért a rossz(abb) időszakért, hiszen azok a tapasztalatok kellettek a személyiségfejlődésemhez. Elindultam az önismeret útján és ennek során találkoztam különböző módszerekkel, könyvekkel, segítőkkel. Megismertem a kineziológia módszerét és beleszerettem. Mivel mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, mindig is érdekelt az emberi lélek, a psziché, úgy döntöttem, kineziológus leszek.

Milyen konkrét problémában tud segítséget nyújtani a kineziológus?

Mivel nem a problémával, és nem a tünetekkel foglalkozunk, hanem a tüneteket kiváltó okokat tárjuk fel, ezért nagyon széles a tárháza annak, amiben a kineziológia segíteni tud. De azért természetesen ez sem jelenti azt, hogy ez egy csodamódszer és mindenkinek ez segít. Elsősorban azok keresnek fel, akiknek valamilyen blokk van az életében, céltalanok, motiválatlanok, gyakori, hogy pánikbetegséggel, depresszióval jelentkezik a kliens, nem ritka az sem, hogy önbizalomhiánnyal, önértékelési problémával fordul hozzám valaki, vagy éppen párkapcsolati problémája van, döntésképtelen, hangulat-ingadozásai vannak, szorong, évek óta hiába vágyik kisbabára, de van, aki azt szeretné megtudni, hogy egy-egy fizikai betegsége mögött milyen lelki ok húzódik meg. Azt el kell, mondjam, de ez minden módszerre igaz, a kineziológus is csak akkor tud segíteni, ha a kliens együttműködik, és aktívan vállalja a felelősséget a saját életéért, a pozitív változásért. Ez csapatmunka. Én is beleteszem a saját részem, de a kliensnek is bele kell tennie.

Hogyan történik egy kineziológiai oldás?

A kliens elmondja, hogy miben kéri a segítségemet, mi az, amin aktuálisan dolgozni szeretne, mi az, amiben változást, javulást szeretne elérni. Ezt követően megkeressük, hogy az életében mely életkorokban alakultak ki azok a blokkok, negatív érzelmi stresszek, amelyek a jelen problémához vezettek, és melyek azok a negatív viselkedésminták, önszabotáló hitrendszerek, amelyeket oldani kell. Ezt követően oldjuk, semlegesítjük a negatív érzelmi töltéseket különböző technikákkal, aminek része a mentális blokktalanítás is, azaz a beszélgetés. Mindezt azért, hogy ezt követően a kliens a jelenben új választásokat tudjon tenni, és ne a régi berögzült stresszreakciókat ismételgesse, új pozitív viselkedésmintát tudjon kialakítani, és olyan életet éljen, amilyent szeretne. A kineziológia módszere képes arra, hogy ne csak a tudatos, de a tudatalatti vagy testi szinten lévő érzéseket is beazonosítsa, felszínre hozza, ez benne a csodálatos, hiszen, amíg nem vagyok tisztában az érzéseimmel, mert azok nem tudatosak, addig nem fogok tudni változtatni sem.

           Év kiváló szakembere 2012 díj- Schulcz Veronika személyiségfejlesztő terapeuta

Miben és hogyan segít a kineziológia módszere – One Brain – a gyerekek fejlődésében?

Talán sokszor nem vesszük észre, de már a gyerekek is sok stresszt tapasztalhatnak, hiszen függenek a családtól, sok változást kell megélniük, sok helyzetben kell megfelelniük. Emellett a világ is egyre inkább a versenyszellem, az ingerelárasztás és a túlhajszoltság irányába tart. Nemcsak a felnőttek, hanem már a gyerekek is túl magasnak ítélhetik meg az elvárásokat az élet különböző területein. Ez természetesen nem tudatosul bennük, hanem sokszor magatartásprobléma, avagy betegség, szorongás, önbizalomhiány formájában jelentkezik. Szerintem manapság nagyon túlterheltek a gyerekek, az óvoda, iskola nagy stresszor az életükben, de az is előfordul, hogy egy-egy probléma esetén nem a gyermekkel, hanem a szülővel kell foglalkozni, a gyermek csak a szülő, család valamilyen problémájának a tünete. A kineziológia segít a gyerekeknek helyes én-képet kialakítani, magabiztosabbá válni, pozitívan gondolkodni, kezelni érzéseiket, magatartásprobléma és tanulási probléma esetén is hatékony. Nem védhetjük és ne is védjük meg a gyerekeinket a stressztől és mindentől, hiszen azzal fejlődésüket akadályoznánk. Inkább abban kell segítenünk őket, hogy alkati adottságaikhoz mérten egészséges (továbbvivő) hozzáállást és megfelelő megküzdési stratégiákat alakítsanak ki, megoldás-centrikusan gondolkodjanak, a kineziológia mindezekben is segít a gyerekeknek.

Boldogtalanok vagyunk, nincs jövőképünk, nem bízunk semmiben, senkiben. A boldogtalanság magyar nemzeti karakter?

Nem régen olvastam egy cikket, melyet Feldmár Andrással készítettek, a Kanadában élő magyar származású pszichoterapeutával, ő mondta, hogy külföldön a magyar emberekről van egy mondás: magyar az, aki utánad jön be a forgóajtón és előtted megy ki. Az, hogy boldogtalanabbak, vagy szerencsétlenebbek volnánk szerintem egy olyan negatív hitrendszert, amelyet jól elhittünk magunkról és most működtetjük…

Mi lehet annak hátterében, hogy ilyen rosszul állunk a boldogságmutatók mindegyikében?

Minden a hozzáálláson múlik. Mire fókuszálok? Arra, ami nincs és a hiányosságokra, vagy arra, ami van. Nem boldogtalanabb a magyar sem, csak rendkívül szeret panaszkodni, önsajnálni, „szegény én” játszmázni, drámázni, az áldozat szerepben lenni, hadilábon állunk az önszeretettel. Meg kell tanulnunk hálásnak lenni, azért amink van, a hála az egyik legmélyebb spirituális gyógyító erő. Érdemes a nap végén, vagy legalább heti szinten átgondolni, hogy miért is lehettem ma/a héten hálás, segít megfordítani a fókuszt és segít a pozitív és jó dolgokra koncentrálni. Kezdjük el erre kondicionálni magunkat, nem kerül semmibe.

www.stressz-oldas.com    Schulcz Veronika honlapja.

Mi történik a stressz hatására a szervezetben? Hogy lehetne oldani ezt a feszültséget?

Stressz hatására a bal agyfélteke „üss vagy fuss”, vagy „támadj vagy menekülj” néven is ismert stresszreakcióra kapcsol. Ez egy ősi reakció, annak idején, amikor az ősember szembetalálta magát a mamuttal, csak a túlélésre volt szüksége, két lehetősége volt: támadni, vagy menekülni, nem kellett, hogy tudatos legyen, gondolkodjon. Most ugyanez a stresszreakció játszódik le stresszhelyzetben, csak a stresszor nem a mamut, hanem a főnök, a feleség, a férj, a szülő, az anyós, após, a tanár, a szomszéd, a vizsga szituáció, stb. Azért nem tudunk ilyenkor tudatosak lenni, mert a szervezetünk nem arra van felkészülve, hogy gondolkodjon, hanem a támadásra vagy a menekülésre. A vér a túlélésért felelős agyi területekbe áramlik („elborult az agyam”, „elöntötte az agyamat a vér”, „leszállt a vörös köd” – nagyon kifejező a magyar nyelv), ill. a végtagokba, ezzel készítve fel a szervezetet a támadásra, vagy menekülésre. A kineziológiai kezelések éppen abban segítenek, hogy ezeket a stresszreakciókat felszámoljuk. Egy korábbi stresszhelyzetet bekapcsolhat akár egy hang, íz, tekintetirány, illat, szín, vagyis a bal agyfélteke a pillanatnyi észlelést összeköti régmúlt eseményekkel és ugyanazt a pánikreakciót adja, amit anno. Vagyis a jelen stressze másodlagos, sokszor a jelenben nem is a jelenre reagálunk, hanem egy múltbeli stresszhelyzetre adott érzelmi stressz (harag, bánat, kishitűség, félelem, stb.) kapcsolódik be.
Önmagunk is sokat tehetünk, hogy oldjuk a napközben felgyűlt feszültséget: a levendula illóolaj, citromfű tea, egy forró fürdő csodákra képes.

Helyettesítheti az orvost a kineziológus?

Nem helyettesítheti sem az orvost, sem a pszichoterápiát. A kineziológus nem gyógyít és nem diagnosztizál, hanem a szervezet öngyógyító mechanizmusait segít beindítani. Természetesen vannak olyan problémák, amely esetén a kineziológia önálló terápia lehet, ilyen mondjuk egy önbizalomhiány, vagy céltalanság, párkapcsolati krízis, stb., de ha valakinek pl. ízületi gyulladása van, akkor a kineziológia, mint kiegészítő terápia jöhet szóba, hogy a lelki okokat is feltárjuk.

Mondanál valamit a Jobb agyféltekés rajztanfolyamról?

Ez részben rajztanfolyam, részben pedig egy személyiségfejlesztő tréning. Sokan azt hiszik, hogy azért nem tudnak rajzolni, mert nem jó a kézügyességük, holott a rajzolás nem a kézügyességen, hanem a látásmódon múlik. Betty Edwards által kidolgozott jobb agyféltekés rajztanfolyamon a realisztikus látásmódot tanítom meg, ez által leszünk képesek realisztikusan rajzolni, a korábbi gyermeki jelképrendszerek, és szimbólum-rajzok helyett.

Ha valaki azt hiszi, hogy nem tud rajzolni, az valójában a bal agyfélteke negatív hitrendszere, és ha négy nap alatt képes vagyok egy olyan területen hatalmasat fejlődni, amiről eddig azt hittem, hogy „nekem ez nem megy”, akkor mire vagyok képes egy egész élet alatt, és mennyi minden van, amiről csak azt hiszem, hogy nem tudom, és nem vagyok rá képes? A tanfolyam készült alkotások sikerélményt adnak, a siker pedig önbizalmat, ezért személyiségfejlesztő tréning is egy ilyen tanfolyam. Arról nem beszélve, hogy a rajzolás, mint alkotás egyben terápia is, stresszoldó hatása van, megtapasztalhatjuk a flow-élményt, fejlődik a kreatív problémamegoldás, amire az élet minden területén szükség van. Ráadásul a rajzok mindig hordoznak egy másodlagos, tudattalan tartalmat is, a rajz egyfajta önvallomás, a lélek nyelve. Segít feldolgozni érzéseinket, különböző traumákat, nem véletlenül egyre népszerűbbek a művészetterápiák.

Amikor nem dolgozol, akkor mivel szereted tölteni a szabadidődet?

Nagyon szeretek olvasni, nem olyan régen elkezdtem selyemfestéssel foglalkozni, ezen kívül zen-rajzolással is foglalkozom a szabadidőmben, teljesen autodidakta módon sajátítottam el, és ezt a módszert már tanítom is – nagyon kikapcsol, ellazít. Ezen kívül sportolok, különösen a futást szeretem, nem csak a testnek, de a léleknek is nagyon-nagyon jót tesz. Ha jó az idő, akkor szívesebben futok kint a szabadban, mint teremben. Az utazás pedig közös szenvedély a Férjemmel.

Mik a terveid a közeli, valamint a távolabbi jövőben?

Szeretnék újabb tanfolyamokat indítani, újabb módszereket elsajátítani, amelyekkel kiegészíthetem a kineziológiai kezeléseket, bővíthetem tudásom, hogy minél hatékonyabban tudjak segíteni. Mindig vannak új céljaim, célkitűzéseim, azok visznek előbbre és motiválnak a további fejlődésre, mind szakmailag, mind magánemberként. Szerencsém van, mert a Férjem minden elképzelésemben támogat, biztat.

Köszönjük az interjút és további sok sikert kívánunk!

Központi adminiszrátor