Általános leírás. Milánó Lombardia székhelye, Olaszország legjelentősebb ipari és kereskedővárosa, a bankélet központja. Közlekedés szempontjából kedvező fekvése, a Pó-síkságon az Alpok lábánál, amelyen keresztülfutnak a jelentősebb utak, Milánónak már a korai évszázadokban is jólétet és befolyásos szerepet biztosított. A 4–5. században a Nyugat-római Birodalom fővárosa, majd a 11–13. században mint városállam virágzott. A reneszánsz idején (14–16. sz.) egész Európában híres művészeti, kulturális és politikai központtá vált, s a 19. századi ipari forradalom idején fejlődése az ország legvirágzóbb városává tette.  Három egyetem és műszaki főiskola, számtalan újság és kiadó, színházak, múzeumok, művészeti galériák és irodák, a tőzsde és számtalan iparág (gép-, autó-, vegy-, textil-, ruha- és nyomdaipar) tette Milánót az egyetlen olyan olasz várossá, amely képes volt teljesen integrálódni Európa kulturális, ipari és pénzügyi központjainak hálózatába.

Látnivalók. A város középkori magját egyre modernebb külvárosok övezik.

Milánó központja a Dóm tér, itt található Olaszország legnagyobb gótikus épülete, amely egyben a világ harmadik legnagyobb katedrálisa. A Dómot 1386-ban kezdték építeni, de csak a 19. században fejezték be. Érdemes lifttel felmenni a katedrális tetejére, innen csodálatos kilátás nyílik a városra. Milánó hagyományos találkozóhelye a Galleria Vitorio Emanuele, amelyet 1865-ben építettek, s ez a hatalmas vas- és üvegárkád vezet a híres Scala-hoz. A méltán híres operaházban található a világ legjobb akusztikával rendelkező terme, s amely több mint 3000 ülőhellyel rendelkezik. Múzeumában híres zeneszerzők portréit és személyes emléktárgyait láthatjuk. 

A Palazzo Brera (17. sz.) kicsivel északabbra található, képtárában Bramante, Luini, Tiziano, Tintoretto, Veronese, Raffaello, El Greco, Rubens, Rembrandt és mások mesterműveit csodálhatjuk meg. A Sforza-kastély Milánó második legnagyobb nyilvános műemléke és a reneszánsz egyik legnagyobb öröksége. A hatalmas várszerű kastélyt Francesco Sforza építtette 1450-ben, a Viscontik régi várának helyén. Az épületben ma Régészeti Múzeum, bútor- és gobelinkiállítás és képtár kapott helyet. Angol parkjában többek között egy aréna, kilátótorony és a klasszicista „Békekapu” (1807) diadalív található. A Santa Maria delle Grazie templom építését 1456-ban gótikus stílusban kezdték, majd Bramante folytatta 1492-ben reneszánsz stílusban. Különösen szép a kerengője, a zárdájában pedig Leonardo da Vinci világhírű freskója, az Utolsó vacsora látható. A Porta Ticinese elnevezésű városkapu egy 2. századi római épülettel, 16 épségben megmaradt korinthoszi oszloppal, érdekes műemlékegyüttes.

Európa egyik legfantáziadúsabb városa, a kultúra és a művészetek fellegvára, s igazi paradicsom azok számára, akik szeretik a divatot. Milánóban járva feltétlenül kóstoljuk meg a helyi specialitásokat: cappucino, rizotto, pizza, fagylaltkülönlegességek,…

Központi adminiszrátor (geografia)